Bizonyára sokan emlékeznek a kétbalkezes Mekk Elek mesesorozatra, amiben egy ügyetlen kecske tevékenykedett mindenféle területen igen kevés sikerrel, ám nagy derültséggel. Az iparban is egyre többször találkozunk velük, de a munkájuk eredménye nem annyira vicces.Az első eset főszereplőjét nevezzük Béla bá-nak a teljes diszkréció érdekében. Ő földmunkában, dolomit termelésben utazik, szakképzettségére nézve gépkocsivezető és rakodógép kezelő. Szinte mindenhez ért, talán a harangöntés és a zongorahangolás képeznek kivételt.

Korábban beszerzett egy tengerentúlról származó mobil rostát. A szerkezet egy gumikerekes alvázra szerelt diesel motorral hajtott aggregáttal kombinált egytengelyes tömeg gerjesztésű vibrációs rosta, alatta egy 1000 mm szélességű gumihevederes szállítószalaggal. 

Azt tudni illik, hogy ezek a berendezések stabil vízszintes felületet kívánnak, ehhez állítható alátámasztásokkal és a vízszint beállításhoz szükséges eszközzel szerelték fel. Sajnos erről nem sikerült a gazdát meggyőzni, emiatt sűrűn meghibásodott és javításra szorult a szerkezet. A másik probléma a kenés elhanyagolása lett, mindkét oldalon tönkrementek a csapágyak.

A rosta csapágyazását eredetileg TIMKEN gyártmányú peremes házba szerelt tömített beálló görgős csapágyegységekkel valósították meg, ezek komplett, egyszerűen szerelhető megoldások a tengerentúli konstrukciókban. Sajnos az azonosításukba hiba csúszott, így Béla bá kúpgörgős csapágyakkal szerelt egységeket  szerzett be, állítólag 4 párat, melyek ugyan az eredetivel teljesen csereszabatos méretűek voltak, csak épp a kúpgörgős csapágyak nem jól viselik a szöghibákat, melyek a szerkezet gyártási pontatlanságából és a használat közben szerzett sérülések miatt keletkeztek.

Professzionális módon a csapágyházakat felfogó furatokat lángvágóval kibővítették és szelíd erőszakkal felszerelték. Ez a folyamat az alábbiakat eredményezte:

• esetenként akár 30 perces csapágyélettartam – a csapágyegység ára durván 80000 Ft darabonként.
• a precíz szerelés során tönkrement a tengely.
• az új tengelyt sikerült remekül legyártani – nagyjából 5 mm-es görbeséggel 1500 mm hosszon. Hogy miért választották alapanyagnak a többszörös áru lineáris tengelyt, azt nem sikerült megfejteni.
• végül kiderült, hogy a beavatkozások következtében a hajtást végző hidromotor nem a tömítés hibája, hanem a tengely törése miatt szorult cserére.
• a rengeteg barkácsolásból nem szabad kifelejteni az egytengelyűség leleményes beállítási módját, mely során fogasléces tömlőbilinccsel fogták össze a tengelykapcsoló feleket – de sajnos néhány óra alatt a megoldás “megette” a tengelykapcsoló betétet.

Az “új módszerek kutatása” több mint egymillióba került. Hiába a tudást nem adják ingyen….

Végül kezelésbe vettük a szerkezetet. A rekonstrukciós terv elkészítését követően az alábbiakat végeztük el:

• a gépvázon megerősített, megfelelően egytengelyű és párhuzamos csapágyhelyeket alakítottunk ki.
• új metrikus méretű tengelyt, csapágyakat, tömítéseket, csapágyházakat és tökéletesen beállított rugalmas tengelykapcsolót kapott a szerkezet.
• mivel a gerjesztőtömegek azonos mérete nagyon fontos, a házilag lángvágóval barkácsoltak helyett megfelelő méretű forgácsolt kivitelűeket gyártottunk.
• a gépkezelői hanyagság ellen a hatékony tömítésekkel ellátott csapágyakat automata zsírzókkal láttuk el.

A próbaüzem során 2 órás üresjáratás után csak 12 C°-al emelkedett a csapágyházak hőmérséklete. 

A gépet már több mint fél éve nyúzza a gazdája, de még nem jelzett hibát.

A rekonstrukció ára nem érte el az “új módszerek kutatásába” fektetett összeget.

Tudomásunkra jutott, hogy Béla bá néhány hónapja szállítószalagok gyártásának új módszereibe fektet komolyabb összeget. Valószínűleg még olvashatnak róla itt….