Oil injection method – a hihetetlen megoldás

Az SKF által kifejlesztett technológiák felhasználói nagy becsben tartják az oil injection method (olaj befecskendezéses eljárás) elnevezésű módszerét a csapágyszerelés során. Írásunkban ennek a kitűnő módszernek a gyakorlati hasznosságát mutatjuk be. 

Az eljárást a svéd SKF fejlesztette ki az 1940-es években. Alapvető lényege, hogy a túlfedéssel illesztett felületek közé nagy nyomással speciális olajat fecskendeznek be. Ez az illeszkedő felületeket elválasztva egymástól, ezzel a leválasztáshoz, pontosabban a lehúzáshoz szükséges erő jelentős mértékben csökkenti. Az erőcsökkenés mértékéről a vélemények megoszlanak, régebbi nyomtatott szakirodalomban említettek 90-95 %-os értékeket. Korábban hidraulikus lehúzóval végzett mérés során a tápszivattyú nyomásából arra következtettünk, hogy a szárazon végzett lehúzáskor 500 kN erőszükséglettel szemben az olaj befecskendezéses eljárással mindössze 50 kN erővel lehúzható az adott csapágy. A módszer sokrétű alkalmazása lehetővé teszi a hengeres és  kúpos ülékről történő leszerelést is. Ez avatatlanok kezében jelentős baleseti veszélyforrás, mivel az önzáró kúpos kötés oldódásakor a csapágy szabályosan lerepül a kúpos ülékről, emiatt megfelelő ütközőt kell alkalmazni. 

Annak ellenére, hogy több szakirodalom már Ø150 mm felett javasolja a konstruktőröknek az olaj befecskendezéses eljárás lehetőségének kialakítását, ennek ellenére  tapasztalataim szerint az esetek 1/3-ban találkozunk csak vele. Talán ha a tervezőket néha befognák szerelni, akkor sűrűbben alkalmaznák.

A módszernek nem csupán kényelmi oldalról van óriási előnye, az igazi előnyt a karbantartási költség csökkenése jelenti. Adott esetben a szereléshez több 100000 € értékű prés helyett mindössze egy legfeljebb 2000 € értékű magasnyomású olajszivattyú szükséges. További előnyt jelent, hogy a túlfedéssel illesztett felületek szárazon történő szétválasztásakor minden esetben valamelyik felület sérül, az alkatrész javításra vagy cserére szorul. Az olaj befecskendezéses eljárás esetén ilyen sérülések nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem keletkeznek. Gördülőcsapágyak esetén ha nagy a lehúzóerő annak  hatására a csapágy külső gyűrű gyakran szétrobban. Szerencsésebb esetben “csak” a gördülőelemek a futópáyákba nyomódva teszi tönkre a csapágyat. Ez egyrészről költséges, másrészről rendkívül balesetveszélyes, a szilánkok 2-3 méteres körzetben is okozhatnak súlyos személyi sérüléseket, melynek következményit  összegszerűen nem lehet kifejezni.

A közelmúltban történt cégünkkel egy csapágyszerelés során, hogy egy nagyméretű tengelyről le kellett szerelni 2 db 23244 jelű csapágyat. A csapágyak 0,06 illetve 0,07 mm-es túlfedéssel illeszkedtek az Ø220 mm-es tengelyen 144 mm-es hosszon. Egy régi szakirodalomban talált nomogram szerint a lehúzás erőszükségletet 900-1100 kN. Egyrészt kereskedelmi forgalomban kapható lehúzó ekkora kapacitással nem rendelkezik, másrészt ha létezne, a körmös lehúzó tönkre tenné a darabonként félmillió forintot meghaladó értékű csapágyakat. Biztonsági okokból úgy döntöttem, hogy a lehúzáskor nem léphetjük túl az adott csapágyra megadott úgynevezett kifáradási határterhelést, 50 %-át ami 145 kN erőt jelentett esetünkben. Az igazat megvallva a megbízó nem nagyon bizakodott, de a módszer működött, a csapágyak mintegy 110-120 kN erő hatására megmozdultak, majd folyamatosan csökkenő erővel sikerült gond, és főként sérülés nélkül azokat leszerelni. A két nagyéerékű csapágy leszerelése nagyjából 1 órát vett igénybe.

 

Az alkalmazás kivitelezése rendkívül egyszerű, hiszen csak egy megfelelően elkészített olajhornyot kell elkészíteni. Ha a tervező erről nem is gondoskodott, az első kínkeserves leszerelés után egyszerűen elkészíthető, csekély idő és anyagi ráfordítással. A következő szereléskor csak megfelelő szakember kell és mehet a munka…